Budapest ostroma

Budapest ostroma a második világháború egyik leghosszabb és legvéresebb városostroma volt. Annak ellenére, hogy az itt folyó harcok hevességével csak Leningrád, Sztálingrád és Varsó ostroma vethető egybe, a budapesti harcokról alig maradt fenn német és magyar levéltári dokumentum. Ugyanakkor nagyon sok feljegyzés készült az ostromot átélő polgári lakosság körében, ezek azonban sokáig a raktárak mélyén porosodtak, hiszen a hazai történetírás - néhány, propaganda jellegű összefoglalást nem számítva - elhanyagolta Budapest ostromát. Az immár hetedik, átdolgozott és bővített kiadásban megjelenő monográfia célja, hogy a rendelkezésre álló források, de elsősorban a visszaemlékezések alapján rekonstruálja a magyar főváros ostromát és ezzel hozzájáruljon Budapest története feltárásának ezen a területen mindeddig meglehetősen szerény szakirodalmához. Budapest ostroma, tehát a Vörös Hadsereg támadása 1944. október-novemberében kezdődött meg. A szerző bevezetésként vázolja a hadi helyzet alakulását a románok 1944. augusztus 23-i átállásának következtében megváltozott erőviszonyoknak és érdekeknek megfelelően; ismerteti a szovjet katonai terveket és a Budapest megtartására irányuló német és magyar elgondolásokat, egészen az ostromgyűrű kialakulásáig és bezáródásáig. A második fejezetben a háború ún. magyar "drole de guerre"-helyzetét ("furcsa háború", azaz az ellenfelek valós harcok nélküli felállása a kialakult frontokon) mutatja be, gondosan adatolja a támadó szovjet, illetve a védő magyar és német katonai erőket, jellemzi a parancsnokokat.

A következő fejezetek tartalmazzák tulajdonképpen az ostrom leírását, kettős vetületben: a szerző egyrészt a városban rekedt polgári lakosság feljegyzései, visszaemlékezései, és a harcokban részt vevő katonák levelei és vallomásai alapján rekonstruálja az események az Attila-vonal áttörésétől kezdve a "parlamenterek ügyén" keresztül egészen Buda ostromáig; másrészt a katonai dokumentumoknak megfelelően, térképes illusztrációval is, adatok felsorakoztatásával a szakkutatás tényeit sorolja fel, mintegy alátámasztva a személyes visszaemlékezéseket. Külön részben emlékezik meg az ostrom alatt elszenvedett borzalmakról, a zsidóüldözések szervezetté válásáról, a polgári és a katonai ellenállás kiépüléséről, a fogságba esett védők további sorsáról, a Vörös Hadsereg tomboló erőszakhullámáról. Érdekes fejezete a tanulmánynak a szovjet katonai visszaemlékezések összevetése Budapest polgári lakossága feljegyzéseivel, amelyben érzelmektől mentesen, a puszta tények megfeleltetésével dokumentálja a magyarországi hadműveletek valódi célját és lefolyását. Az igen alapos, külön térképmelléklettel is kiegészített kiadvány az előző kiadások fényében ajánlott beszerzésre.