Saulus

Saulus, a regény főszereplője az a későbbi Pál apostol, akinek csodálatos és hirtelen megtéréséről hívő kereszténnyé való átlényegüléséről a Biblia is szól. Mészöly regénye, a történelmi időpont és a jeruzsálemi helyszín valóságához ragaszkodva, a belső átalakulásnak azt az útját rajzolja meg, amelyben a "pálfordulás" megtörténik. A regény elején még a "titkos tan" hívei után nyomoz, és rajtaütésszerűen vallat gyanúsítottakat Saulus, a Nagytanács bizalmi embere. Igaz, már ezen a nyomozóúton is nyugtalanító élmények érik - elárvult sivatagi helyszínek, az ártatlanság néma jelei keltenek benne zavart. A városba visszatérve rögeszmés zaklatottsággal keresi a bizonyosságot mesterénél, Rabbi Abjatárnál. Kételyei azonban nem találnak megnyugtatásra, a betegek, a szenvedők, a gyermeki ártatlanság feltárulkozásai viszont növelik benne a zavart: vajon a Törvény szolgálata igaz szolgálat-e? Egy ismeretlen fiatalembernek vallomást is tesz erről, az ifjú bölcs - Istephanos - azonban hamarosan kézre kerül mint "bűnös", akit a pribékek halálra köveznek. A nyugtalan hős végül cselekvésre ösztönzi magát: embereivel útra kel - ő maga úgy hiszi, "gyermekkorát fellelni" - a sivatagba, ahol aztán a perzselő fényben elérkezik a vakság és a felismerés drámai pillanatához. Mészöly a részletek éles realizmusával, nyelvi erővel és általános érvényű, "humanista szimbolikával" közvetíti a folyamatot, ami a pálfordulás mélyén, az emberi lélekben zajlik. Prózájának olvasása - ennek megfelelően - összpontosítást, a jelképek iránti fogékonyságot kíván. Művelt olvasóknak ajánlható.

MÁRAI-program, leltári szám: 264028, -29, -30

NKA ajándéka, leltári szám: 264839